Cheyenne indián szólás

Egy népet nem lehet leigázni addíg, amíg asszonyainak szíve ellenáll. De

azután mindennek vége. Mindegy, bármilyen bátrak is legyenek harcosaik,

bármilyen erosek legyenek is fegyvereik.



Mary Leitka, Hoh indián asszony 

Ha a feszültség és a nyomás eluralkodik rajtam, lemegyek a folyóhoz.

Énekelek. Sírok és imádkozom, beszélek Anyámmal és Nagyapámmal, egyszeruen

csak ennyit mondok:"Adjatok erot."

Gyakran, mikor ott ülök, arra száll egy sas, és átrepül a folyón. Leül épp

velem szemben a folyó túlpartján egy fa ágára. Erre én azt mondom:"Mindíg

itt vagy, ha szükségem van rád. Mindíg tudod, mikor kell jönnöd."

Ez aztán igazán megnyugtat és erot ad.



Vickie Downey, Tewa  

Az idők kezdetén a szeretetből jöttünk. Mindnyájan egymás rokonai
voltunk. A legendáink olyan időkről szólnak, mikor beszélni tudtunk az
állatokkal, s az állatok megértettek minket, meg tudtuk értetni
magunkat egymással. Valamikor az idők során már nem engedelmeskedtünk a
parancsoknak, az egyetemes törvénynek, ezért többé nem értettük egymás
szavát. S így egyre távolabb kerültünk a szeretettől.

 

Agnes Cypress, Seminole

A régi időkben még ismerték a titkos szertartásokat, kimentek, s
böjtöltek. Ez csak a férfiak szokása volt. A férfiakat több mindenre
megtanították, mint az asszonyokat, de az asszonyok ott ültek, s
hallgatták, mit beszélnek az öregek, s így tanultak ők. Manapság,
amikor már alig akad férfi, aki ismeri ezeket a dolgokat, az asszonyok
őrzik tovább a hagyományokat. Ha ők nem sajátították volna el, ha nem
csenték volna el maguknak ezt a tudást a férfiaktól, valószínűleg
teljesen feledésbe merült volna...

 

Waheenee, Hidatsa

Immár öregasszony lett belőlem. A bivalyok s a feketefarkú őzek
kihaltak, s a mi indián hagyományaink is csaknem kipusztultak. Néha
magam is alig tudom elhinni, hogy valaha én is a hagyomány szerint
éltem.

A kisfiam a Fehér Ember iskolájában nőtt fel. Tud könyvet olvasni. Van
egy farmja, s állatai vannak. A mieink között ő a vezér, segít nekünk a
Fehér Ember útját járni. Az én fiam jó hozzám. Már nem földkunyhókban
lakunk, hanem kéményes házban, s a fiam felesége tűzhelyen főz. De én
nem tudom elfelejteni a régi hagyományokat. Nyáron gyakran felkelek
napkeltekor, s kilopózkodom a kukoricaföldre. S ahogy ott kapálok a
kukoricaföldön, énekelek a kukoricának, úgy mint gyerekkoromban. Senki
sem törődik ma már a mi kukoricaföldjeinkkel. Néha esténként ott
üldögélek, s nézem a nagy Missourit. Ahogy lemegy a nap, lassan leszáll
az alkony a víz felett. Az árnyakban úgy tűnik, mintha újra indián
falunkat látnám, ahogy a földkunyhókból felfelé kavarogva száll a füst.
S a folyó zúgásában hallom a harcosok kiáltásait s a kisgyermekek
kacaját, ugyanúgy, mint régen. Csakhogy ez nem több egy öreg asszony
álmánál. S megint csak árnyakat látok, s hallom a folyó zúgását.
Peregnek a könnyeim. A mi indián életünk, tudom, örökre a múlté.

 

Juanita Centeno. Chumash  

Mások helyett dolgozom. Megpróbálom védeni azokat a növényeket,
amelyeket még mindig felhasználunk, azt a vizenyős területet, ahol még
mindig bölcsőnek, szoknyának, szandálnak való anyagot gyűjtünk. Ez
nehéz munka. Még a rendőrség sem tudja megvédeni a területünket. Ezért
olyan nehéz nekem egymagamnak védeni ezt az egész területet. Azt
mondják az emberek: nem esik az eső, szárazság van. Istenem, ha
összegyűjtenék az én könnyűimet, bizony nem volna szárazság. Annyi
könnyet hullattam, hogy azzal még a Santa Ynez folyót is
megáraszthattam volna, hogy hozza vissza a régi időket, a Nagyapám
világát.

 

Renee, Seneca

A mi tudományunk olyan. hogy az ember kimegy az erdőbe, ránéz egy fára,
s így szól: "Ez jó fejfájás ellen; ha fáj a fejed, ezt használd." 
Már nem sokan vannak, akik ezt tudják. S ez szomorú. Én szívesen
megtanulnám mindezt, de valóban senki nincs, aki megtanítana rá. Ez a
mi tudományunk. A számtan nálunk azt jelenti, hogy megfigyeljük a
csillagokat és a hold járását, abból magyarázzuk, melyik holdállás mit
befolyásol. Megvan nekünk a saját számtanunk, s a saját tudományunk, de
a gyerekek mit sem hallanak már erről.

 

Jeanette Cypress, Seminole

A nagyanyám mindig azt mondta nekünk: "Ha a holtak elmennek, néha
visszatérnek, és megmondják szeretteiknek, hogy szeretik őket, vagy még
egyszer utoljára elbúcsúznak tőlük. Azután valamilyen formában talán
újra megjelennek előtted, vagy érzed, hogy megérint valami. Ne félj."



Betty Laverdure, Ojibwa 

Néha, mikor itt járkálok a saját házamban, valami van körülöttem.
Érzem, van itt valami, mindig itt van és mindig itt lesz, bármerre is
megyek. Nem zavar. Tudom, hogy barátságos lények.Ha belső nyugalomra
vágysz, vagy nyugalomra van szükséged, járj körbe az óra mutató
járásával egy irányban a lakásodban, mindig csak körbe-körbe. Aztán
végy zsályát vagy fekete cédrust. Keress fekete cédrust, hogy kifüstöld
a szellemeket... Én már füstöltem a házamban. Különböző lények vannak
itt. Néhányan közülük mindenhová követnek. Védőszellemek.

 

Agnes Cypress, Seminole

Nálunk, indiánoknál az a szokás, hogy ha meghal valaki, elbúcsúztatjuk
a halott szellemét, hogy ne kóboroljon céltalanul... Rajtunk már nem
látod a nyomát, de az idősebbek közül sokan hordozzák ennek a szokásnak
a sebhelyeit, jeleit a kezükön. Annyira megégették magukat, hogy a
bőrük úgy nézett ki, mint az elégett avar hamuja, csakhogy jelet
tegyenek magukra; ha meghalnak s kiszáll belőlük a lélek, s elhagyja
őket szellemük, ezek a jelek szolgálnak majd tájékozódásképpen, s
segítik őket a helyes úton járni, s távol tartják a gonoszt. Tételezzük
fel, hogy meghalnál, akkor felviláglanak ezek a jelek.



Az indiánok hite szerint, ha meghalsz, azon a helyen, ahol korábban
megégetted magad, felvillan egy fény. Az égetéshez egy bizonyos növényt
használnak... egy növényt, amelyet gyógyításra is használunk. Egy kis
darabot veszünk belőle, például a szárból egy darabkát. Ezt rátartják a
karra vagy a kézre, és meggyújtják. A bőrön átégetik.Az indiánok azt
tartják, ha nem búcsúztatják el méltóan a halott szellemét, hogy
mehessen, ahová mennie kell, akkor beteggé tesz minket. Addig kereng,
kóborol a világban, mígnem összeakadtok.Van egy hely, olyasmi, mint a
szellemek városa... Ha meghalunk, oda kell mennünk, ahol a többi
szellem van. Ha a szellemek országába mész, egy bizonyos utat kell
követned..., valami gonosz vár ott rád, ami mellett el kell menned, s
ha nincs rajtad a fényjel, magával ragad. De a fény elűzi a gonoszt.

 

Betty Laverdure, Ojibwa

Ha ebben a modern világban böjtölsz, le kell mondanod a televízióról és
a rádióról. Visszavonulsz a külvilágtól. Nyugodtan böjtölhetsz, és még
mindig létezni fogsz. Többnyire csak vizet iszol, vagy teát. Addig
böjtölsz, amíg szükséges, hogy végre megbékélj.



A böjtölés halálközeli élményhez vezet. Így szólsz: "Itt vagyok,
Istenem, én..." Vagy mondjuk, hogy imádkozol. A sámánnak vagy a
sámánasszonynak azért nehéz, mert el kell jutnia odáig, hogy akár
életét is feláldozza azért, hogy gyógyíthasson. Ha valaki nagyon,
nagyon beteg, így szólsz a Teremtőhöz: "Vegyél magadhoz engem, ha nem
elég áldozatom. Vegyél magadhoz." Ezért tudnak egyesek gyógyítani, de a
gyógyító erőkkel bánni nagyon mélyreható, mélységes dolog.



Úgy kell szeretned embertársaidat, hogy ha egy idegen ember ide
betéved, ha kell, életedet tudd áldozni érte.Ha visszaélsz ezekkel az
erőkkel, ez visszaüt rád, ez törvény. A gyógyítók tisztában vannak
szent kötelességeikkel, s azzal is, milyen árat fizetnek érte. Nagyon
óvatosnak kell lenniük.