Tasunka Vitko (Szilaj Ló), Oglala lakota harci fonök
Ez a háború nem itt kezdodött a mi földünkön, ezt a háborút a Nagy Fehér
Atya gyermekei hozták ránk. Idejöttek és elvették a földünket, nem fizettek érte, és sok gonoszságot
muveltek. A Nagy Fehér Atya és gyermekei a hibásak balsorsunkban.
Sohasem kívántunk mást, mint hogy békében élhessünk földünkön, azt
cselekedve, ami népünk üdvére válik. A Nagy Fehér Atya azonban
katonákkal szállta meg e földet, a katonák pedig vesztünket akarják.
Számos testvérünk más földet keresett, mert azt remélte, másutt jobban
élhet majd. Mások északra mentek vadászni, de ezeket is, azokat is
megtámadták a katonák. Amikor megérkeztek északra, ott ütöttek rajtuk a
katonák, most pedig, amikor visszajönnének, megint csak katonák állják
útjukat, és nem engedik, hogy hazatérjenek.
Lelkem azt suttogja pedig, jobb ösvény is lenne. Ha viszály támad az
emberek között, a harcos számára az a legjobb, ha fegyvertelenül
találkozik ellenfelével, hogy tanácskozzék és békés megoldásra jusson.
Szinte Gleska (Pöttyös Far), a Brulé lakoták fonöke. Nem lehet eladni a földet, amelyen jár az ember.
Fekete Szarvas, Oglala lakota szent ember
Valamikor apám mondta nekem, amit o is az apjától hallott, hogy élt
egyszer egy szent ember a lakoták között. Issza A Vizet volt a neve,
aki megálmodta a jövot. Ez sok idovel a Vaszicsuk eljövetele elott
történt. Megálmodta, hogy a négylábúak visszatérnek a földbe. Egy
különös faj, mint a pók, körülveszi és behálózza a lakotákat. Így szólt:
- Amikor ez megtörténik, négyszögletes, szürke házakban éltek majd egy kopár
földön. A négyszögletes, szürke házak mellett éhezni fogtok.
Azt mondják, látomása után nem sokkal visszatért a Földanyába. Megölte a
szomorúság. Körültekintve láthatod házainkat, melyekben élünk. A látomás
minden része igaz. Néha a látnok úgy látja álmait, mintha ébren lenne.
Juanita Centeno, Chumash indián asszony
A régészek, a múlt vallatói meg akarják találni az indiánok lakta terület
határát. Az indiánok nem ismertek határokat. Szabadok voltak.
Jobban szeretném, ha csillagos égbol lenne a házam teteje, s a föld
lenne a padlója, inkább élnék egy fa alatt, s kosarat fonnék, vagy
tenném, amit mindig tenni szoktam. Egyetlen kívánságom, hogy
szabadabbak legyünk, s kimehessünk a dombokhoz és a hegyekhez, hogy ott
eltölthessünk egy napot.
Csak azért, hogy visszaidézzük annak az emlékét, milyen volt, amikor még ott éltünk.
Jill, Seneca indián asszony
Ha végighajtok egy úton, gyakran eszembe jut, milyen lehetett itt száz évvel
ezelott.
Ha elmegyek a Niagara-vízeséshez, ott ülök és arra gondolok, kétszáz évvel
ezelott, ha indiánok jártak erre, egyszeruen leültek egy fára, vagy a
partra, s nekem most betonon kell ülnöm. Mindenütt csak épületek. Képzeld
el, mennyivel szebb volt minden, mielott mindezt ide építették.
Minden reggel kijövünk ezen az ajtón, s Föld Anyára lépünk, tudjuk, hogy ez
mindig megmarad nekünk. Azért járhatunk a Földön, mert tudjuk, hogy nem a
miénk... A mi feladatunk, hogy vigyázzunk rá.
© Indiánok . Minden jog fenntartva.
